Szoclámpás

Színes szagos társadalom..

Hirdetés

Szoclámpás

Multimédiás eszközökkel társadalmi és szociális szakmai kérdésekről!

Intézményből Ki, közösségbe Be II.

2016.02.11. - Szoclámpás Szólj hozzá!

racsos_arnyak.jpg

„Egy skizofrén beteg akár gyógyszerekkel együtt egy nagyhatású fúrógépen is dolgozhat, és tökéletesen elvégzi a munkáját. Nem az a gond, hogy ő beteg és gyógyszereket szed. Az a lényeg, hogy ő abban a társadalomban hogyan van elfogadva.” (egészségügyi dolgozó)

 

Második blog bejegyzésünkben tovább folytatjuk annak a kérdésnek a körbejárását, hogy hogyan fogadja egy kisváros a helyi nagy létszámú pszichiátriai otthon lakóinak intézményből ki, közösségbe beköltözését. (un. „kiváltási folyamat”)

 

„Van egy olyan kérdés, hogy önállóan el tudjuk-e képzelni … Persze! Hogyne! Hát, persze, hogy nem! Hát otthon sem csinálta meg, hát otthon élt mennyi éven át, és ugye a környezet kilökte magából, mert nem járt el …, mert elitta, mert elette gyorsan, 1-2 nap alatt, nem tudta beosztani, itt meg ugye úgy néz ki, mintha konform ember lenne, mert ugye mindig irányítja valamelyikünk.” (pszichiátriai otthon, dolgozó)

 

„Tanítanak minket spórolni. Nekünk kell megtanulni, ha kinn élünk a szabad életben. Mindenen takarékoskodni. Vízzel, gázzal.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„Volt továbbképzés. Tanultunk vasalni. Mindent. Még mosni is kell. Tisztán tartani a lakást, söprögetni a szobámat. Mondjuk nekem nem, mert takarító kisiparos voltam. A vasalót ki lehetett próbálni. Levittek a mosodába. Bemutatták a mosógépet.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

 „Össze kell gyűjteni őket és egy intézménybe tenni. De akinek átmenetileg van problémája azok nem veszélyesek, de a többit nem szabadna kiengedni.” (lakosság)

 

„Mi már megszoktuk, hogy itt vannak betegek, nincs gond. Kiköltözésről utcán hallottam csak. Ha jobb helyre költöznek az jó, ha nem jobb helyre az nem jó. Azért vannak itt, mert itt biztonságban érzik magukat. Köszönnek, figyelnek minket, őrzik a házat az otthonból.” (lakosság)

 

„Én egy hetven négyzetméteres panelt, dolgozok, mint az állat, alig tudok a férjemmel fönntartani. Hogy segélyből ők azt a, négy ember 80 ezret kap, hogy miből fog fűteni, enni, meg inni, meg ilyenek, tehát még hogyha a normatívát hozzáteszem, se fönntartható. Én ez, ami miatt inog a léc.” (pszichiátriai otthon, dolgozó)

 

Lesz egy gondozási rész, ahol az idős, elesettek vannak, azzal nyilván nem lesz gond, mert ráadásul a város szélén, tehát nem is kell őket nézni, látni, szagolni, az jó lesz.” (egészségügyi dolgozó)

 

 „A többség fél. És én azt mondom Önnek a kitagolással kapcsolatban, hogy attól függetlenül, hogy nem biztos, hogy úgy fogadja, hogy az emberekben ez, még bennem is egyfajta félelmet kelt.” (egészségügyi dolgozó)

 

„Tehát tévébe rádióba, akkor voltak nyílt napok, tájékoztató fórumok folyamatosan, akkor azt hiszem az önkormányzatnál is volt.” (szociális szakember)

 

„Addig centralizált volt, most decentralizált lesz. Kifejezetten jónak tartom! Kifejezetten jónak tartom, mert ugye próbálják szocializálódni a társadalomba.” (egészségügyi dolgozó)

 

„Ismeretlen, kihívás is tulajdonképpen, mert mindenki ez előtt áll, és ilyen tudatlanság az egészben, hiába mondanak ezt is, azt is, amazt is, mikor odakerülünk, akkor úgysem úgy fog működni semmi se, mint ahogy szeretnénk, mert egy teljesen új felállás lesz mindenkinek.” (pszichiátriai otthon, dolgozó)

 

„Így nem volt meg az esélyük, hogy kombinálják a gyógyszert a szesszel. Innen most már kombinálhatják. Hát, szabad emberek, azt csinálnak, amit akarnak, én úgy tudom.” (egészségügyi szakember)

 

„A lakosságtól alapjában véve pozitív volt a visszajelzés. Abszolút mondhatom, hogy így személyes tapasztalat, hogy nagyon pozitívan álltak hozzá. Természetes dolog, hogy mindenhol vannak olyan emberek, akiknek nincs rálátásuk erre a történetre, és mondom én úgy, ahogy van, a butaság az sokszor generál, hogy mondjam, ellenérzéseket.” (szociális intézmény, dolgozó)

 

 „Na, most nyilvánvalóan, olyan volt, hogy jön egy több gyerekes anyuka, hogy akkor most hogy engedjem ki az utcára a gyerekeket? Megtámadják-e őket? Mit tudom én lesz e benne mutogatós bácsi?” (önkormányzati dolgozó)

 

„El kell telnie szerintem legalább húsz-huszonöt évnek, hogy ez jól működjön.” (egészségügyi dolgozó)

 

„Nem hallottunk semmit, de nem örülünk. Akit ott kezelnek az nem való ide.” (lakosság)

 

„Hallottam róla, hogy az utcába költöznek fogyatékos emberek. Testi vagy lelki ezt nem tudom. Először megijedtem, de beszéltem egy egészségügyis ismerőssel, hogy mennyire veszélyes ez és ő megnyugtatott, hogy nem közveszélyesek.” (lakosság)

 

„Van olyan szóbeszéd, találkozunk ismerősökkel, de jó nektek költöztök szép új házba! Biztos vannak olyanok rosszabb indulatúak velünk.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

Az országos médiában 2012 óta 2 szomszédos településen volt a lakossági ellenállásból botrány (Bélapátfalva, Szilvásvárad) egy nagy bentlakásos otthon kiváltása kapcsán. A többi 5 kiváltásban érintett intézmény esetében ilyen reakció nem volt tapasztalható. 1999-ben Derekegyházon volt nagy visszhangú botrány 10 értelmi fogyatékossággal élő ember kikötözése kapcsán. A történet végül pozitív kimenettel zárult és azóta a kezdeti 10 fő helyett 34 fő értelmi fogyatékossággal élő ember él a közösségben.

 

„A kíváncsiság hozta az embereket, hogy megnézzék, hogy akkor most ha hazajöttek, mit is csinálnak, meg hogy is élnek. És akkor hát mint szomszédok, jól fogadtuk őket, a lakók ugye megtanultak kint kávét főzni, kitöltötték, odavitték, megkínálták… Tehát mint egy vendéget, úgy fogadták a szomszédokat, úgyhogy ennek a híre aztán terjedt elég gyorsan. Úgyhogy ezekben az első időkben a közvetlen szomszédság jó nagy segítség volt az előítéletek leküzdésére. Ebben az első időben, indult el az hogy, na, most már kezdik megismerni a lakókat meg szóval, nem félnek tőlük.” (telephely vezető, Derekegyház, 2009) (interjút készítette: Csáky Erzsébet)

 

Zsuzsi szerint: A derekegyházi példa felhívja a figyelmet, hogy mennyire fontos teret adni annak, hogy a kiköltözők és a jövendőbeli környezet kölcsönösen megismerhesse egymást és ezáltal a különböző esetleges félelmek, előítéletek csökkenhessenek. A befogadó közösség szerepe azt gondolom az egyik legfontosabb tényező a kiváltási folyamatban, hogy az új közeg ne kilökje magából a valamilyen szempontból másmilyen embereket, hanem a sokféleség gazdagít megközelítés szellemében közelítsen. Ebben nyújthat segítséget a közösségfejlesztés.

 

Anna szerint: Hogyan valósul meg a kiváltás? Egy ósdi, elavult intézményből modern, új, kisebb intézményekbe kerülnek a lakók? Vagy a helyi közösség látható, egyenjogú tagjává válnak? Min múlik ez? A különböző szereplők félelmein, előítéletein, az eddigi tapasztalatokon, a megközelítésmódokon? Lehet-e intézményes szemléletből közösségi, emberi jogi szemléletre váltani?

 

Réka szerint: Idén újabb pályázatokkal folytatódik a kiváltási folyamat, újabb intézmények és települések szembesülnek ezzel a megoldandó dilemmával. Nagyon fontosnak tartom, hogy az itt összegyűjtött terep tapasztalatok becsatornázódjanak a megvalósítási tervek előkészítésébe.

 

Fotó: Kondor Zsuzsa

 

Címkék: őrületkutatás

Intézményből közösségbe I.

2016.02.04. - Szoclámpás Szólj hozzá!

kozseghaza_falujsag_2_1.JPG

 

„Alig várjuk! „ (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„Váratlanul ért minket, hogy el kell menni. Megszoktunk itt.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„A lakók várják, hogy szárnyalnak majd, szabadon élhetnek, viszont a dolgozók szomatizálnak, lebetegednek.” (pszichiátriai otthon, dolgozó)

 

 

 

Blog bejegyzésünkben arra a kérdésre kerestük a választ, hogy mit gondolnak egy pszichiátriai otthon lakói, szociális és egészségügyi szakemberek és a helyi lakosok a pszichiátriai otthon bezárásáról és a lakók új, modern, közösség felé nyitottabb, kisebb létszámú (max 30 fős) lakhatási formákba költözéséről.

 

„Megújulás, újdonság, szabadság, alkalmazkodás, borzadály, nekem nem, erő is köll a költözéshez, jobb életkörülmények, szép ház, önállóság, komfort, megszokása az új helynek.” (pszichiátriai otthon, lakók)

 

„Lényeg, hogy ne az legyen, hogy engem zavar. Ha kertészkedik meg kapál az nem baj, de ne jöjjön át kétpercenként.” (lakosság)

 

„A kiváltás nem azt jelenti, hogy meggyógyultunk és éljük a hétköznapi emberek életét. Baj van a betegség belátással”. (pszichiátriai otthon, dolgozó)

 

"Minden attól függ, kik lesznek az ápolók, felügyelet nélkül nem lehetnek." (lakosság)

 

„A gyógyszert semmiképp se hagyjuk!” (pszichiátriai otthon, dolgozó)

 

„Nem sokat mondtak. Semmit. Azt tudjuk a kiköltözésről, hogy most már nem leszünk állandó orvosi felügyelet mellett és most már önállóbb életvitelre lesz pénzünk most már.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

Jelenleg hazánkban 8 674 ember él pszichiátriai betegek tartós bentlakásos intézményeiben (KSH). A kiváltási stratégia szerint ezek az intézmények 30 éven belül megszűnnek. 2012 óta 6 nagy (4 értelmi fogyatékossággal élő személyek, 2 pszichiátriai) intézmény kiváltása és 700 lakó kiköltözése zajlik Magyarországon 5 867 328 071 Ft/ 19 344 327,82 EUR EU-s forrás felhasználásával. A folyamat célja, hogy minden ember maga határozhassa meg-vagy legalább beleszólása legyen abba-, hogy hol, kivel és hogyan élje az életét, egyenjogú tagjává válhasson a helyi közösségnek és senki se legyen intézményes körülmények közé  kényszerítve. 

 

„Itt már annyifélét mondtak, idősek otthona, mozgássérültek, fiatalok. Kormányhivataltól jött valaki. Ne féljenek pszichiátriai beteg nem lesz, itt idősek otthona lesz. De meg se kérdeztek bennünket beleegyezünk-e.  Hiába mondom ne gyűjjenek, az én szavam semmi. Itt az ember már nem számít.” (lakosság)

 

„Van, aki évtizedek óta itt él, velük olyan sok teendő nincsen. Ők nem fogják a visszautat megtalálni. Ők betegek, elveszettek.” (pszichiátriai otthon, dolgozó)

 

„Ha a pályázati pénzt az intézményre költhettük volna, akkor kacsalábon forgó palotát csináltunk volna belőle.” (pszichiátriai otthon, dolgozó)

 

„Szét van szórva a csapat. Hogy miért nem építettek egy nagy szociális otthont, egy újat? Én azt jobban szerettem volna!” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„Hát, azt tudom, hogy erre volt pénz, meg erre adott az Unió pénzt, hogy így kitagolják az izét. Hát, mit tudok? Az a régi elmeotthon az biztos, hogy nagyon rossz állapotban volt. Az nem megoldás, ahogy kinézett.” (egészségügyi dolgozó)

 

„Szerintem olyan, mint otthon, felöltözök, megyek dolgozni, aztán megyek haza.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„Szomszédom attól fél, reggel felkel és itt lesznek fára felakasztva ők. Idősotthon még csak csak, de más… Pszichiátriai betegek nem normálisak.” (lakosság)

 

„Hát, félünk, hogy nem lesz pénzünk, hogy élünk meg! Hát, úgy hallottam, kérdeztem a telepvezetőt, hogy rezsit levonják, az ebédet, gyógyszert, és akkor heti kimenőpénzünk lesz. Úgy, mint eddig, heti kimenőpénzünk lesz.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„Mi leszünk az első fecskék.” (pszichiátriai otthon, dolgozó)

 

Anna szerint: Sokféle ember él az otthonban ahol mindenkit bizonyos szempontból gyerekként kezelnek, többé-kevésbé függetlenül a betegségüktől, állapotuktól. Kiszolgálják őket, mosnak és főznek rájuk, gyógyszert kapnak, ha kell, vásárolnak helyettük, nem kell felelősséget vállalniuk semmiért, nem kell és többnyire nem is lehet dönteniük semmiről. Van, aki szenved ettől, van, aki belenyugodott ebbe, van, aki megszerette ezt. Hosszú évek alatt megtanulták, hozzászoktak ahhoz, hogy az intézményes szabályok között éljenek. Mindez azonban sok szempontból ellentétes a kinti világ szabályaival. A kiköltözéskor egy idegen világgal találják magukat szembe. Van, aki fél tőle, van, aki a szabadságot látja benne. Fontos élmény volt számomra, mikor szembesültem ezzel.

 

Zsuzsi szerint: Nagyon örömteli dolognak tartom alapvetően, hogy elindult Magyarországon egy kiváltási folyamat. Viszont azt látom, hogy a gyakorlatban sajnos a nagy célok és ideák nem tudtak megvalósulni eddig. Az első 6 intézmény esetében továbbra is meghatározza a gondolkodásmódot a nagy intézményi múlt és nincs egy közösségi és egyéni erősségekre és szükségletekre alapozó gondolkodásmód. Nagyon nem tartunk még sajnos ott, hogy elsősorban egyenlő állampolgárokként, a helyi közösség aktív tagjaként (pl. sakk szakkör, kutyások) tekintsünk a fogyatékossággal élő emberekre (köztük a pszicho-szociális fogyatékossággal élő embereket) és ne a fogyatékosságuk mentén. 

Címkék: őrületkutatás

„Házszabályok, amik vezérlik az embereket”II.

2016.01.27. - Szoclámpás Szólj hozzá!

dolgozoi_rajz.jpg

„6kor föl kell kelni. Van, aki már fél6kor jön szólni, ápoló. Meg kell jelenni a közös étkezésnél, gyógyszert bevenni.”  (szociális otthon, lakó)

 

„Csak úgy lehet kimenni, hogy kis kártyával, kis fényképes igazolvány. Visszajövünk, vissza kell adni. A portán felírják a nevünket. Fel van írva, hogy mennyi időre mehetünk ki. Reggeli, ebéd, vacsorára vissza kell érni.” (szociális otthon, lakó)

 

Blog bejegyzésünkben folytatjuk egy vidéki bentlakásos pszichiátriai intézmény mindennapjainak bemutatását. A bentlakásos otthonok működése jogilag szabályozott, mindenütt házirendben kell rögzíteni a hétköznapi élet szabályait. A házirendben többek között rögzíteni kell  az intézményből való eltávozás és visszatérés rendjét, a kapcsolattartást, az intézménybe bevihető személyes használati tárgyak körét,  az egyéni és a közösségi vallásgyakorlásra vonatkozó előírásokat.

 

„Ha valaki úgy viselkedik, pokollá tudják tenni az életét. Nem adnak hétvégén pénzt, nem mehet ki, nem kap cigit, nem kap kávét, nem mehet haza családhoz. Többen mondják az ilyet az meg is érdemli. Verekszik pl. kórházba szokták utalni, csúnyán beszél nővérekkel.” (szociális otthon, lakó)

 

„Itt bent szétoszlik a konfliktus, a feszültség, mert ha valaki megeszi valakinek a valamijét, és mindenki letagadja, akkor eloszlik a feszültség.” (szociális otthon, dolgozó)

 

„Vannak, akik nem mehetnek ki. Ápolók vásárolnak neki. (szociális otthon, lakó)

 

„A kimenőgyűlésen elmondják, hogy kik nem mehetnek ki, meg program, hogy milyen program várható, mik a problémáink, ki mennyi pénzt kap, közösen megbeszéljük.” (szociális otthon, lakó)

 

„Az otthonban a lakók között a jövedelmi viszonyok nyomottak, mert keveset dolgozott a lakók többsége.” (szociális otthon, dolgozó)

 

Az általunk kutatott otthonban az összes lakó rendelkezik pszichiátriai diagnózissal, ugyanakkor sokan elsősorban szociális helyzetük miatt élnek itt (nincsen lakóhelyük, nincsenek hozzátartozóik, vagy a hozzátartozóik nem törődnek velük). Magánszférájuk szinte egyáltalán nincs, napjaik nagy részét az otthonban, társaikkal és a dolgozókkal együtt töltik.

 

„Vannak nagy mellényű emberek, hangadók, akik megbízhatatlanok. Nem takarítana, lerészegedne és elkóborolna, ha magára lenne hagyva.” (szociális otthon, dolgozó)

 

„Hogyha megyünk munkába, akkor együtt indulunk munkába, reggel, amikor felkelünk, akkor mindig mondjuk egymásnak, hogy ágyazzunk be, indul a nap.” (szociális otthon, lakó)

 

 „Nőnapon is ott voltam, kaptam süteményt. Fölköszöntöttek a fiúk, aranyosak voltak! Szépen elegánsan felöltözve megköszöntöttek minket.” (szociális otthon, lakó)

 

„Eszünk, fekszünk. Sajnos TV itt sincs, így elég unalmas, meg hosszúak a napok. Hát, aztán döglünk az ágyban. Keresztrejtvényem volt, de már most az sincs. Elvagyok itt, mint a kotlós.” (szociális otthon, lakó)

 

„Idehozzák, tessék itt a gyógyszer. Kész, ennyi. Nem ülnek le beszélgetni. De hát jó, nem is, nem az a dolguk, biztos.” (szociális otthon, lakó)

 

Zsuzsi szerint: A bentlakásos szociális intézmények korábban (1993 előtt) az egészségügyhöz tartoztak, ennek maradványai manapság is erősen meglátszódnak a pszichiátriai otthonokon pl. fehér köpeny, döntően ápolók, nővérek. Szociális szakemberek csak kis számban fordulnak elő. Döntően az intézmény tevékenysége az ápolási feladatra fókuszál.

 

Anna szerint: Az otthonok egy külön kis világot alkotnak, várost a városban. Jellemzően úgy vannak kialakítva, hogy a lakóknak ne kelljen elhagyniuk az otthon területét. Vajon mi lehet ennek az oka?

 

Kép: Dolgozói fókuszcsoport egy pszichiátriai otthonban

Címkék: őrületkutatás

„Házszabályok, amik vezérlik az embereket I.”

2016.01.20. - Szoclámpás Szólj hozzá!

tiszta_udvar.jpg

„Vannak irodisták meg az ápolók. Külön van női meg férfiosztály. Külön vagyunk szeparálva. Úgy vettem észre, hogy rend uralkodik. Jók a házszabályok, amik vezérlik az embereket. Ami irányítja őket az jó. Vannak éjszakások is, akik be vannak osztva. Mindig más van beosztva.„(szociális otthon, lakó)

 

Blog bejegyzésünkben a pszichiátriai otthonban lakók és dolgozók elbeszélései alapján megpróbáljuk bemutatni, hogy milyen szabályai vannak az együttélésnek az általunk vizsgált kisváros otthonában, hogyan telnek a hétköznapok.

 

 

„Összeülünk este és várjuk fél 8kor a gyógyszerosztást. Majdnem mindenki kap gyógyszert. Van, aki nem, az injekciót kap.” (szociális otthon, lakó)

 

„Fölkelünk, megyek a konyhára, délután hajtogatok. Jók az ápolók, segítőkészek, nincs rájuk panasz. Tömegben segítsük egymást. 5-en vagyunk egy szobában. Jól megvagyok itt.” (szociális otthon, lakó)

 

„Nekem van párom. Ő is itt lakó. Itt nem lehetünk egy szobában. Van intim szoba, akkor mehet az akció. Nekünk minden szerdán meg szombaton. Nekünk föntiek döntötték el, igazgatóság. Volt, hogy simliben. Gyerek ugye nem lehet, mindketten gondnokság alatt vagyunk. Barátnőmnek spirál lett. Nem kell gumi, meg van oldva.” (szociális otthon, lakó)

 

„Én csütörtökön mehetek ki bibliaórára. Pénteken bevásárlás, vasárnap evangélikus templom.” (szociális otthon, lakó)

 

A pszichiátriai betegnek diagnosztizált emberek a legtöbb esetben a bentlakásos intézménybe kerülésük után életük végig ott is maradnak, hosszú éveket, évtizedeket töltenek el ezekben az otthonokban. Az intézmény felügyeli és szervezi az összes ide kerülő életét, az általunk vizsgált otthonban a lakók 95%-a gondnokság alatt áll. A bentlakásos intézményi működésre jellemző, hogy a lakókat elzárják a társadalomtól és együttélésre kényszerítik, a lakóknak nincs elég befolyásuk az életük és az őket érintő döntések felett, az egyéni igényeikkel szemben elsőbbséget élveznek az intézményi szabályok, szükségletek (pl. dolgozói).

 

 „Meg kell mondani, hogy hova megyünk, és hogy mikor érünk vissza. Elmegyünk bevásárolni, ennyi. Kocsmába nem lehet menni. Nem lehet italt behozni, nem lehetne részegen bejönni. Volt, akik berúgtak, és nem engedték ki egy pár hétig. ” (szociális otthon, lakó)

 

„Haza csak úgy lehet menni, hogyha valaki hozzátartozó betelefonál, hogy fogadják otthon. Vagy bejönnek ide érte. Végül is ez is a mi érdekünkben is van. ” (szociális otthon, lakó)

 

„Büntetés alatt állok, meg akartam lépni két hete a családhoz és nem lehet.” (szociális otthon, lakó)

 

„Dolgozunk itt négy óra hosszat, illetve 3-4 óra hosszat, elmegyek, azt minden második nap portás vagyok, olyan, mintha munkahelyen lennék.” (szociális otthon, lakó)

 

„Hogyha ápoló nincs a közelben, akkor nem szabad fürdeni. Elvileg kettőtől ötig kéne fürödni. Gondolom, sokan túl sűrűn mennének pancsikolni és azért kell zárni a fürdőt.” (szociális otthon, lakó)

 

„Délben szokott lenni a borotválkozás, és mondták, hogy nyugodtan meg lehet borotválkozni délután is, hogyha olyan, ha fáradt vagy, vagy valami.” (szociális otthon, lakó)

 

„Én vásárolok a nővérkéknek, lakóknak, rehabos vagyok, ezért kapok 30 ezret, rehabilitációs munkát végzek, vásárlási.. Hát, így vásárlással telik a délelőttöm.” (szociális otthon, lakó)

 

„Hát, úgy körülbelül úgy lássa az ápoló, hogy hát az jobban viselkedik, normálisabb. Hogy azokat külön szobába rakjuk.” (szociális otthon, lakó)

 

„Úgy van az elrendezés, hogy aki jobb állapotú az távolabb van az ápolói szobától és, aki meg rosszabb az közelebb.” (szociális otthon, dolgozó)

 

Anna szerint: Együtt élni mással, másokkal nem mindig egyszerű. Mindig vannak kompromisszumok, alkalmazkodni kell. De jó estben mindenki alakíthat a szabályokon. Számomra az otthonban megdöbbentő volt, hogy még a fürdőszoba használatnak is központilag szabályozott rendje lehet, s a kulcsot el kell kérni az ápolóktól. A fürdőszobaajtó használat közben van, hogy nyitva van, s a folyosón közlekedve látni lehet a meztelenül fürdőket. Van, ahol kilencen laknak egy szobában, ahol székek, asztalok nincsenek. Az otthonban egyedül lenni szinte egyáltalán nem lehet, de látogatót fogadni is nehéz, volt, hogy az ágyukon ülve beszélgettem a lakókkal.

 

Zsuzsi szerint: A család is egy szokások, értékek, normák szerint szerveződő valami. Mondják is, hogy ahány ház annyi szokás, mert ezek a szabályok nagyon sokfélék lehetnek. Szerintem pont ebben rejlik a szépségük. Azt gondolom "jó" esetben a családtagoknak hatásuk lehet a házszabályokra, de vannak nagyon merev szabályok szerint működő helyek is, ahol egy totális intézményhez hasonlóan el lehetnek nyomva a tagok szükségletei. 

 

Képet készítette: Kondor Zsuzsa

Címkék: őrületkutatás

„Az otthon, csak az otthon”

2016.01.14. - Szoclámpás Szólj hozzá!

otthon_rajzolat.jpg
Blog bejegyzésünkben azt vizsgáljuk, hogy egy nagy bentlakásos pszichiátriai otthon mit jelent az ott lakók, a dolgozók és a helyi lakosok számára.

 

 „Jól ellátnak, de az otthon csak az otthon, itt sincs semmim sem, egy rádióm, de kifogyott belőle az elem.” (szociális otthon, lakó)

 

„Ha én nem volnék, a kollégáim nem volnának, nem volna ez az intézet, nem volnának ilyen családiasak, ezek egy héten belül meghalnának.” (szociális otthon, dolgozó)

 

„Bezártság, kényszer, alkalmazkodás, új emberek között való részvétel, a barátom, mint egy pozitívum.” (szociális otthon, lakó)

 

„Én jól érzem itt magamat, el vagyunk látva, ebéddel, tiszta ruhával, mosnak ránk, nem vagyok egyedül.” (szociális otthon, lakó)

 

„Nagyon jó, hogy megszűntetik a hálós ágyakat, úgysem volt belőle elég. Bocsánat. Mi már régóta ebben dolgozunk.” (szociális otthon, dolgozó)

 

„Nekik is vannak érzéseik, nem csak esznek, isznak, szarnak, meg fürdetni kell őket.” (szociális otthon, dolgozó)

 

„Vannak jó ápolónők, ha bekerülnék, akkor ilyenek kezébe kerülnék, a csinosakéba. Majd kérek teát meg kacsát és a kedves nővérek majd kezelnek.” (lakosság)

 

A pszichiátriai betegek otthonába jogszabály (1997./CLIV. Tv.) szerint olyan krónikus pszichiátriai betegnek diagnosztizált ember vehető fel, aki nem ön-és közveszélyes és önellátására segítséggel sem képes. Az otthonok feladata, hogy ellássa, gondozza az ide kerülőket, többnyire egészen életük végéig, hiszen jellemzően az otthonok a pszichiátriai beteg karrier végállomását jelentik.   A szocializmusban létrejövő pszichiátriai betegek otthonai többnyire a városoktól messze lévő, határszéli településeken üzemelnek.

 

A 2011-es Népszámlálás adatai szerint a mentálisan sérült személyek száma Magyarországon 46 265 fő volt.  2011-ben 18,98%-uk (8 785 fő) élt pszichiátriai betegek tartós ellátásában. A Magyarországon működő legnagyobb pszichiátriai betegek otthonában több mint 700 fő él. Az általunk vizsgált kisváros intézetében közel 100 fő él.

 

„Mi kicsi intézetnek számítunk.” (szociális otthon, dolgozó)

 

„Itt is vannak súlyosak, csak egyszerűen jobban meg tudjuk fogni, jobban odafigyelünk, de három-négyszáz ember, hiába vannak többen, nem tudod átlátni őket. Én legalábbis mindenkivel találkozom egy nap. Mindegyik beteggel.” (szociális otthon, dolgozó)

 

 „Nem rossz az otthon. Vannak szebbek jobbak.” (szociális otthon, lakó)

 

„Jobb kint, mint bent.” (szociális otthon, lakó)

 

 „Biztonság, rendszeres ellátás, tudok rehab munkán dolgozni, többet keresek, nyugodt körülmények vannak, nem kell a tovajoktól annyira félni.” (szociális otthon, lakó)

 

„Ez egy biztonságos hely, ez a lakóknak is, meg nekünk is.” (szociális otthon, dolgozó)

 

„Ezek az emberek itt jól érzik magukat. Félelem van bennük, hogy mi lesz, ha a puha fészek megszűnik.” (lakosság)

 

„Hogyha valami bántja, akkor odamegy hozzád, és akkor elmondja a baját. Vagy éppen látja, hogy te is most egy kicsit olyan kedvetlen vagy, akkor nővérke, mi baj van.” (szociális otthon, dolgozó)

 

„Olyan otthon kell, ahol munka után pihenni tudok, azt engedek be, akit akarok, nekem ez nem otthon.” (szociális otthon, lakó)

 

„Szerintem mindannyiunknak, hogy a munka, mert ez a legfontosabb, hogy mindannyiunknak van munkahelye, akkor a lakók, ők nekünk a munkaeszközeink tulajdonképpen, tehát durván fogalmazva. Többiek: Elég durva!” (szociális otthon, dolgozó)

 

„Hát elmondanám azt, hogy az ápolók elég készségesek. Valakinek a vérnyomása leesik, vagy a cukra akkor rögtön kapja a segítséget.” (szociális otthon, lakó)

 

 „Otthont ad. Meleg otthont ad.” (szociális otthon, lakó)

 

„Hát, volna sok minden, csak nem árulkodok!” (szociális otthon, lakó)

 

„A fiatalok, van, amelyik szinte már az apjának tekint, akkor tehát az, hogy közvetlen baráti kapcsolat, nem kell mondani sokszor, hogy ezt csináld, azt csináld, aki olyan viszonyban van, akkor azt mondanád neki, ugorj a kútba, öt perc múlva beleugrik.” (szociális otthon, dolgozó)

 

„Az összes rokonságom mind azt mondja, hogy jó helyen vagyok én itt, mert itt biztonságos helyen vagyok, az ellátás minden megvan, csak gyógyulnom kell, és ennyi.” (szociális otthon, lakó)

 

„Az otthon lakói nem adnak beszédtémát. Elég szép, csendbe, szolidan élnek ott.” (lakossági interjú)

 

„Munka, lakók, jókedv.” (szociális otthon, dolgozó)

 

Zsuzsi szerint: Nekem sajnos a Száll a kakukk fészkére című film jut eszembe, ahol leginkább a  dolgozók tűntek félelmetesnek és nem a lakók. Tisztelet a kivételnek! Egy hely, ahol a nő már nem nő, a férfi már nem férfi, nem Katalin, nem János, hanem ők csak betegek, akikkel ennek megfelelően kell bánni.

 

Anna szerint: Nekem a Nagy testvér jut eszembe, aki mindent lát. Folyamatos kontroll, felügyelet, zártság, semmi magánszféra. Teljesen abszurdnak tartom, hogy otthonnak hívják! Nekem ez egyáltalán nem otthon. A másik a láthatóság kérdése. Szinte bármit megtehetnének a bent lévőkkel, mert senki sem tudja, hogy mi zajlik a falakon belül. Az emberek többsége soha nem volt még ilyen intézetben.

 

Rajz: Pszichiátriai otthonban lakó rajza, fókusz csoportos interjú

Címkék: őrületkutatás

Mi a kedvenc helyed a városban?

2016.01.06. - Szoclámpás Szólj hozzá!

top3_favorit_dobogo.png

 

Élelmiszerbolt, Fő tér, cukrászda, kocsma/presszó, szülőház és környéke, templom, buszpályaudvar, folyópart, korzó, sétáló utca, mozi, park, posta, termálfürdő, intézet, kórház, könyvtár, megyeháza, dohánybolt, gyógyszertár, iskola, kávézók, lottózó, strand, SZTK, zöldséges, munkahely, áruház, édességbolt, fő utca, gyámhivatal, gyárak, hamburgerező, könyvesbolt, nappali szolgáltatás, pékség, pizzéria, rendőrség, ruhaüzlet, szomszéd háza, szórakozóhelyek, tűzoltóság, vasútállomás.

 

Bejegyzésünkben azt gyűjtöttük össze, hogy mik a kedvenc helyei az általunk vizsgált kisvárosban a nagy bentlakásos pszichiátriai betegek otthonában élőknek. A kedvenc helyek sok mindent elárulnak az emberről. Például, hogy hogyan kötődik a helyi közösséghez, mennyire kapcsolódik/kapcsolódott be annak életébe. A jól létünk szempontjából kiemelten fontos, hogy mennyire erősek a társas kapcsolataink, mennyire érezzük otthon magunkat valahol.

 

„A Fő tér nagyon jó. Sok a fiatal, lehet velük beszélgetni. Ott van posta. Lehet kirakatot nézni, bevásárolni. Könyvet kivenni.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„Ma se megyek ki, nem nagyon megyek ki.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„Tesco, penny, coop, mozi, könyvtár, ha valaki eljön velem, akkor elmegyek. Magam nem merek elmenni, mert félek valaki meg ne támadjon.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„Mikor nagyobb sétákat tettem a  főtérre, kiültem a szökőkúthoz. Onnan elég sok mindent lehet látni. Elbagóztam olyan nyugodt dolog volt. Akkor nem gondoltam a munkára nem gondoltam, hogy hát jaj.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„Én kapus vagyok. Regisztrálni kell azt aki kimegy, nevet időpontot le kell írni- ha visszajön azt is be kell írni. Így tudják követni ki van kint.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„Nagyon jó üzlet! Jó akciók! Húsos töpörtyű finom!” (pszichiátriai otthon, lakó)

 ment_tekep_blogra.jpg

„Sok boltot rajzoltunk föl. Vásárolunk. Szeretünk vásárolni!” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„Buszállomás szoktunk utazni haza, idén még nem voltam.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„Hát én ezt az új várost, ezt nem ismerem annyira.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„Mozdonyok. Mert vasútnál voltam életembe mindig. Ott melóztam.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„Kocsmát. Nem csak sörözni. Kávé, habos kávét imádom, esetleg közbe összefutok egy jó ismerőssel, beszélgetünk.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

„Hát én a rövidáru boltba szeretek, szoktam menni fonalért, mert kézimunkázok.” (pszichiátriai otthon, lakó)

 

Zsuzsi szerint: Nekem azért fontos, hogy kötődjek terekhez a lakókörnyezetemben, hogy amikor baktatok haza, akkor ne úgymond a „semmi ágán” lógó lakás felé haladjak, hanem egy ismerős közeg felé.  Ezt például akkor élheti meg igazán az ember, mikor elköltözik egy új helyre. Az mindig egy nagy kaland nekem, hogy felfedezzem, hol van jó zöldséges, pékség, vagy valamilyen zöld tér, papír írószer bolt, esetleg kávézó. Ezek a terek arra is jók by surprise, hogy meglássuk kikkel élünk egészen szoros közösségben, ismerősek lesznek az arcok, kialakulnak köszönő viszonyok, vagy akár még barátságok is, ha mákja van az embernek. A kutatott városkában nagyon szerettem a folyó partot, sok szép képet lőttem ott, a pizzázót, mert igazi olasz pizzát sütöttek, meg a bicikli utakat, amiket kvázi mindenki használt, így majdhogynem néhol szélesebb volt a bicikli út, mint a járda.

 

Anna szerint: A kedvenc helyeim a városban adják a biztonságot, az otthonosságot, a menedéket, a jóérzést, a barátságosságot, a nyugalmat, a békét, a pörgést, a magányt, a társaságot, az ennivalót az innivalót a…. A vizsgált kisvárosban a kedvenc helyem a folyópart volt, mert a víz alapvetően megnyugtat. A cukrászda, mert olyan ischlert még nem ettem. A könyvesbolt, mert szuper könyvekre akadtam ott. A vendéglő, ahova ha volt időnk beültünk ebédelni. És persze a kocsma, ahova lazítani mentünk, s ahol igazi belga meggysört csapoltak.  

 

Rajz: Fókuszcsoportos beszélgetés a Pszichiátriai Betegek Otthonában, Mentális térkép a számukra fontos helyekről

Címkék: őrületkutatás

„Köszönünk az utcán, azt’ ennyi.”

2015.12.09. - Szoclámpás Szólj hozzá!

nagymagocs_sportpalya_mellett.JPG

Ebben a bejegyzésben arra a kérdésre kerestük a választ, hogy egy kisváros életében hol és hogyan jelennek meg az „őrültek”.

 

Én csak azt tudom, milyen örömélményeim vannak. Én is eljárok a turkálóba, szoktam nézegetni ruhákat, ami tetszik, megveszem.” (szociális otthon lakó)

 

 „Sok haverom van mind a két kocsmában, és azok nem néznek le bennünket, azok ugyanúgy beszélgetnek velünk, mint bárkivel.” (szociális otthon lakó)

 

A kocsma tájékozódási pont, az intézettől pár háznyira van. A férfiak ide járnak.” (szociális otthon dolgozó)

 

Ő vallásos, én azt gondolom, hogy ő ebben a közösségben megtalálta magát, tehát hogy ezekkel az emberekkel megy kirándulni, és hogy ott is mindenki, elfogadták.” (Pszichiátriai osztály, dolgozó)

 

„Láttam, hogy jár a zöldségeshez, leáll beszélgetni.” (lakossági interjú szociális otthon szomszéd) 

 

 „És akkor mondtam neki, hogy rendben van, akkor ennyit vásárolt, akkor nem kell több mindent megfogni, mert más is jön, és nem szeretik. És kiment, és az eladónő teljesen el volt hűlve, hogy maga ezt így ki merte küldeni?” (pszichiátriai osztály, dolgozó)

 

Hát, mert barátságos az eladó, és jót lehet vele beszélgetni, ha van véletlen valami olyan, hogy nincs pénzem, akkor azt félrerakják a következő hét péntekig, úgyhogy már ott ismernek, törzsvendég vagyok.” (szociális otthon lakó)

 

„Hát, azokkal köszönőviszony, éljük a mindennapjainkat, azokat nem háborgatjuk. Úgy nem, szomszédokkal nem, nem. Köszönünk az utcán, azt’ ennyi.”  (szociális otthon, lakó)

 

 „Szoktunk köszönni, akkor megkérdezem, hogy milyen tusfürdő van, mi kell, és akkor megengedik, és akkor megveszem, és ismerem már őket.” (szociális otthon lakó)

 

Így a szociális otthonon belül élem az életem. Vásárolok, de utána bent vagyok.” (szociális otthon lakó)

 

 „Voltunk moziban, mikor volt ingyen mozi, akkor elvitt minket a nővérke.(szociális otthon, lakó)

 

 „A pszichiátriai otthonból van egy olyan öt-hat fős társaság, akik meg minden hétvégén eljönnek pingpongozni, vagy csocsóznak, zenét hallgatnak. Valakinek teljesen pozitív a viszonya ehhez az ötfős maghoz, tehát sokszor előfordult, hogy megkérték őket, hogy segítsenek, ha csinálnak ilyen programot, akkor erre nem sok jelentkező van, őket meg, ők meg örülnek, ha jöhetnek, és akkor ők bevonhatók mindenbe, majdhogynem önkéntesként jönnek-mennek.(Közösségi hely, dolgozó)

 

Mesélik, hogy van, aki kijön, vagy csoportosan sétáltatják őket.” (lakossági interjú szociális otthon szomszéd)

 

„Én nyolc évet itt dolgoztam a cégnél. És szoktam találkozni munkatársaimmal, aranyosan fogadnak, beszélgetünk.” (szociális otthon, lakó)

 

 „Csak munkakapcsolat a postás nőkkel, a kisasszonyokkal. A város lakókkal nincs kapcsolatom. Jó napot, hogy tetszik lenni, ezen kívül más nem. Tudja a közös dolgok hozzák össze az embereket.” (szociális otthon, lakó)

 

Hát ugye ’88-ban beteg lettem, utána nem jártam. Előtte. Akkor jártam. (szociális otthon, lakó)

 

 „Van itten a szomszéd, ez … szoktam vele találkozni, akkor úgy mondja, hogy szomszéd, úgy hív, hogy szomszéd.” (szociális otthon, lakó)

 

 „Ott ütközik ki a magány, ugye, így este már, amikor kint sincs tennivalónk, semmi sem. Mert még akkor elbücürög az ember, elmegy boltba, vagy éppen csak kerülök egyet, találkozok ismerősökkel, stb., szóval ilyen apró dolgok, mert más nincsen.”  (szociális otthon, lakó)

 

„Városba? Még nem is voltam kint. Azt sem tudom, ki lehet-e menni.” (szociális otthon, lakó)

 

„Tehát ha mi tudunk bánni ezzel a beteggel, meg tudjuk őt becsülni, akkor ő hasznos tagja lehet ennek a társadalomnak. Ha viszont nem becsülik meg, kiközösítik, megalázzák, akkor bizony ellenségekként fognak egymásra nézni.„ (egészségügyi szakember)

 

„Magának nincs már lakása, meg helye vagy valami az életbe.” (szociális otthon, lakó)

 

„Hol vannak a pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak helyi közösségben? Én a kórházhoz rakom, mert szerintem csak itt kezelik őket.” „Hát ez az otthon lenne, mert szerintem a családi körbe a legfontosabb, hogy ott legyenek.” (középiskolások)

 

A 2011-es Népszámlálás adatai szerint az önmagukat „mentálisan sérültnek” valló személyek száma 46 265 fő volt. 78,83%-uk (36 471 fő) élt magán háztartásban, közülük 17,57% egyedülállóként. Bár a többség az otthonában él, jellemzően mégsem vagy alig vesznek részt a helyi közösség mindennapjaiban. A pszichiátrai ellátórendszer - függetlenül attól, hogy egészségügyi vagy szociális ellátásról van szó - homogén (betegség mentén szerveződő), zárt, mesterséges tereket és közösségeket teremt. Kutatásunkban azt találtuk, hogy a fő közösség szervező erő a vizsgált vidéki városban a közös érdeklődés volt. A pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak sok esetben kényszerközösségekbe szorulnak, és alig van lehetőségük az érdeklődésük alapján egy közösség tagjává válni (Csurgó, Kondor, Légmán, kézirat megjelenés alatt). 

Képet készítette: Kondor Zsuzsa

Címkék: őrületkutatás

Őrület szófelhő

2015.12.02. - Szoclámpás Szólj hozzá!

wordcloud_6.jpg

2014. augusztus 1-31 között a "combinós gyilkosságról" média megfigyelést folytattunk. A média megjelenésekből kigyűjtöttük, hogy mik voltak a leggyakrabban használt kifejezéseket.

 

A legnépszerűbbek:


1. őrült

2. pszichiátriai problémái vannak

3. pszichiátriai kezelés alatt áll

 

Korábbi bejegyzésünkben egy helyi közösségben vizsgáltuk, hogy ők hogyan nevezik a pszichiátrai betegnek diagnosztizált embereket.

 

Képet szerkesztette: Kabódi Mátyás

Címkék: őrületkutatás

BeZárt élettörténetek? II.

2015.11.25. - Szoclámpás Szólj hozzá!

bezart_fa.jpg

Blog bejegyzésünkben folytatjuk a pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak „tipikus” életútjainak leírását a diagnózist követő intézményes betegkarrier bemutatásával: az első kórházi élményekkel, bentlakásos intézménybe kerüléssel, munkaerőpiaci lehetőségek és társas kapcsolatok leszűkülésével. 

 

Tudod milyen egy kórház, beleszagolsz a levegőbe és már azt mondod Úristen, innen menekülnék” (érintett)

 

Nehezen tudtam hazaköltözni is, nagyon nehéz, mert ott bent mindent szabad, azt csinálsz amit akarsz, és háromszor megetetnek, neked csak le kell vonulni egy ebédlőbe ahol remekül főztek rettenetesen aranyos asszonyok, és mindig finom volt az ebéd, és akkor mi annyit hülyültünk amennyit csak akartunk, és akkor haza kell jönni és neki kell állni munkát keresni, ami nincs, és kezdődik a sodródás, kezdődik az ellenségeskedés a világgal, szóval nagyon nehéz visszazökkenni.” (érintett)

 

Az itt lévő embereket betegnek tartom. Nem lakó, nem ellátott, beteg. Ezt nekik is mondom. Ez ugyanolyan, mint cukorbetegség, rák, fogadják el! Legyenek reálisak! Nem a valóságban vannak.” (szociális szakember)

 

Van, aki menekülne a kórházból, van, aki a kórházban talál menedékre, de mindenkinél ambivalens a viszony a beteg szerephez. A kórházban a folyamatos gyógyszerezés mellett a cél, hogy a bekerülők elfogadják, hogy ők betegek.

 

„Skizofréniával akartak kezelni, de nem egyeztem bele a diagnózisba sehogy se.” (érintett)

 

„Tehát az, hogy ők nem fogadják el a betegségüket, tehát ők azért, betegségbelátásuk nincsen, és hogy nagyon szeretnének menni, gyakorlatilag állandóan, és hát van, aki meg is szökik, természetesen.” (egészségügyi dolgozó)

 

Hosszabb-rövidebb időt követően kiengedik őket a pszichiátriáról, s elkezdődik egyfajta körforgás az otthon és a kórház között, az úgynevezett „forgóajtós modell” működésbe lép.

 

„Szóval végleges gyógyulás elég kevés. Skizofréneknél van, van, például ezt maga a statisztika kimutatja, hogy a skizofréneknek a nyolcvan százaléka visszaesik, de azért, mert nem szedi a gyógyszert.”  (egészségügyi dolgozó)

 

Jött a betegségem és három évig kórházból ki, kórházba be.” (érintett)

 

„Ha úgy néz ki leszedálják őket és akkor nem itt, hanem zárt házban vannak, aztán kiengedik őket.” (lakosság)

 

Többségük félbehagyja tanulmányait, munkáját, s megkezdődik „beteg karrierjük”.

 

„Elmaradt a jelentkezésem az egyetemre és ö hát elkezdődött egy ilyen betegség karriernek mondják szép szóval.” (érintett)

 

Megmondta a doktornőm, hogy felejtsem el, hogy dolgozom” (érintett)

 

„Végül megelégeltem az egészet és elhatároztam, hogy megpróbálom bebizonyítani, hogy talpra tudok állni, valamiféle önállóbb életet el tudok érni és ez odáig ment, hogy szakmát tanultam és jelenleg ebben a szakmában dolgozom.” (érintett)

 

  Ha nincsenek kórházban, idejük nagy részét otthon töltik, pszichiátriai gondozóba járnak gyógyszerekért, vagy ha a közelükben van, eljárnak számukra létrehozott nappali klubokba.  Majd ha környezetük szerint állapotuk rosszra fordul, visszakerülnek a kórházba. Gyakran már az első kórházba kerülést követően, fiatalemberként leszázalékolják őket, és/vagy gondnokság alá kerülnek (nem dönthetnek az őket érintő kérdésekről szabadon pl. lakhatás, pénzügyek, házasságkötés, politikai választási részvétel).

 

„Korlátozva vagyok gondnokom által, meg a lányom is azt mondta, nem vergődik velem. Az egyedüllétnek is van előnye, de rossz egyedül. A pénz fele az enyém, fele a gondnoké, korlátoz a pénzügyekben. Segít a gondnok, de nem értem, miért a fele az övé, az ő javaslatára vehetem ki a pénzem, de spórolok.” (érintett)

 

 Így többnyire egyáltalán nem jelennek meg a munkaerőpiacon vagy csak külön a megváltozott munkaképességű személyek számára létrehozott védett munkahelyeken.

 

Csak akkor dolgozhatok itt (védett munkahely –szerk.), ha le vagyok százalékolva, amúgy nem. Én meg aktív munkahelyen nem tudok elhelyezkedni, és akkor nekem a kör bezárult. Én csak itt tudok dolgozni.” (érintett)

 

Jellemzően nincsen saját családjuk (soha nem is volt, vagy elváltak, szüleik elhunytak, nem tartják a kapcsolatot) sokan egyedül élnek, nem dolgoznak, nincsenek barátaik és/vagy lakhatási problémáik vannak. A végállomás sokuk számára egy nagy szociális otthon lehet, ahol életük végéig élhetnek sorstársaik között.

 

„Két kategória. Idős szülőkkel él, mindet feneke alá tolnak, meghalnak, nem tudja magát ellátni, vagy szülők annyit dolgoznak, egyáltalán nem foglalkoznak gyerekkel,” (szociális szakember)

 

„Lebetegedtem nagyon, a férjem meghalt korán, alkoholista volt. A gyerekek a házat eladták, bementem a hajléktalan szállóra. 2009 óta vagyok az otthonban.” (érintett)

 

 „Kiakadtam. Otthon egyedül vagyok, kikapcsolták villanyt, kisebbik fiam hétvégén jött hozzám, de egyébként egyedül voltam kikapcsolták villanyt, kiakadtam, nem az, hogy meghülyültem, bediliztem. Tv volt egyetlen szórakozásom.”(érintett)

 

Anna szerint: Ha valaki egyszer pszichiátriai betegség diagnózist kap, olyan mintha valami kényszerpályára lépne, amiről letérni szinte lehetetlen. A társadalom perifériájára kerülnek, a többség számára láthatatlanul és bezárva élnek a saját illetve a számukra kiutalt világban.

 

Zsuzsi szerint: A leírt élettörténetekben leképeződik a szolgáltató rendszer intézményes logikája. Ennek hatására született meg az a felismerés, hogy az ilyen intézményes működésmód erősen sérti a felhasználók emberi jogait és nem az egyéni igényeikre reagál. Jelenleg is zajlik az „intézményi férőhely kiváltásnak” nevezett folyamat, aminek a célja az intézményes szemlélet közösségi alapúvá formálása. Ez azt jelentené, hogy az érintettek visszakerülnek a társadalomba, ugyanúgy részt vehetnek a közösségi élet különböző színterein, mint bárki más és az őket érintő kérdésekről ők maguk dönthetnek, amihez megkapják a számukra szükséges támogatást is.

 

Képet készítette: Kondor Zsuzsa

Címkék: őrületkutatás

LeZárt élettörténetek? I.

2015.11.18. - Szoclámpás Szólj hozzá!

dead-end.jpg

Blog bejegyzésünkben egyrészt megpróbáljuk leírni, hogyan élhet a hétköznapokban egy pszichiátriai betegnek diagnosztizált személy. Természetesen minden ember élete egyedi, mi az alábbiakban mégis megpróbáljuk összegyűjteni az életükre leginkább jellemző közös mintázatokat, életszakaszokat. Kutatásunkban interjúkat készítettünk olyan érintettekkel, akik a pszichiátriai ellátórendszer szolgáltatásait használják, az ellátórendszerben dolgozókkal, és megkérdeztük a helyi lakosokat is. Jelen írásunkban az intézményes életút előtti időszakot tekintjük át, jellemzően milyen gyerekkoruk lehetett, hogyan kaphattak pszichiátriai diagnózist, mi lehet a betegségük, állapotuk oka saját maguk és mások szerint.

 

Sok embernél megfigyelhető, hogy kis korukban valami trauma éri őket, nincs biztonságos otthonuk, gyerekkoruk vagy hiányzik (fizikailag, lelkileg) valamelyik szülő.

 

„Aztán rá egy évre meghalt apu […] egyik napról a másikra láttam, hogy két bőrönddel kisétál.” (érintett)

 

„Nem szerettem anyukámat, nem ismertem” (érintett)

 

„Apám a materialista fölfogásait meg képzeteit azt mintegy belémerőszakolta.” (érintett)

 

„Egy eléggé szorongó meg meg  ö befelé forduló ö kisgyerek lett belőlem.” (érintett)

 

Gyakran már iskolás korban problémáik vannak, nem tudnak beilleszkedni, kilógnak a közösségből.

 

„Bármelyik életkorban kialakulhat. Erős stressz vagy pedig olyan érzelmek és dolgok elfojtásának hatására. És ő ez ugye egy olyan állapotot fog eredményezni ami miatt vagy kívülállóként kezelik őket. Vagy pedig egyszerűen csak nem fognak velük foglalkozni.” (középiskolások)

 

„A Mûszaki Egyetemen meg voltam rettenve.” (érintett)

 

Az interjúkban sokaknál előfordult, hogy valamelyik szülő pszichiátriai betegnek diagnosztizált volt vagy az interjú alany egyik gyermeke is pszichiátriai ellátórendszerbe került. 

 

„Kisfiam most sajnos beteg. Ilyen pszichiátriai otthonban szintén, sok gyógyszert szed szegénykém. Szoktam látogatni, meg múltkor is hívott a kisfiam, kislányom, úgyhogy szeretjük egymást.”  (érintett)

 

Az álláspontok megoszlanak arról, hogy a genetika lenne ezért a felelős vagy a gyerekkori szocializáció vagy valamilyen trauma, társas vagy társadalmi hatás.

 

Örökletes, apai ágon két agybajos is van” (érintett)

 

„Miből indul ki drog, ital, lehet születéstől, vagy kap egy traumát, amit nem tud feldolgozni, magába fordul, depressziós” (lakossági)

 

„Az ember életében vannak krízisek, amiket nehezen tud feldolgozni.” (érintett)

 

 „10-15 éve járok ide. Mikor férjemtől elváltam, az megviselt, de férjem nagyon elnyomó volt. Én meg zárkózott vagyok azóta is.” (érintett)

 

„Megszültem a fiamat, aztán ide-oda pszichiátriákat jártam sorba.” (érintett)

 

Jellemzően fiatalon kapják a pszichiátriai betegség diagnózist, ami aztán az egész addigi életüket megváltoztatja. Többnyire közvetlen környezetük, családjuk azt érzékeli, hogy megváltozott a viselkedésük, s elviszik őket a háziorvoshoz vagy pszichológushoz.

 

„Igen, ez most például háziorvosi beutalón jön ez a felhangolt, a másikat a gondozó küldte. Gondozó, szenvedélybeteg vagy sürgősségin keresztül.„ (egészségügyi dolgozó)

 

Ők küldik tovább őket pszichiáterhez vagy pszichiátriára.

 

„Valami nagyon nagy misztikus élményem volt […] Isten szemét láttam” (érintett)

 

 „Akkor teljesen elvesztettem így a realitás-érzékemet és engem akkor vittek be először pszichiátriára” (érintett)

 

Van, akihez furcsa viselkedése miatt egyből mentőt hívnak, és „zenés táncos kísérettel” (mentővel, rendőri kísérettel) kerülnek pszichiátriára.

 

Anna szerint: Az egyetemen, látszólag véletlenül kerültem bele egy pszichiátriai betegnek diagnosztizáltakról szóló kutatásba. Előtte alig tudtam valamit az őrületről, hogy kit nevezünk pszichiátriai betegnek, hogy milyen életet élhetnek, kik ők. Megdöbbentő volt számomra, hogy az érintett emberek többsége már fiatalon egy zárt rendszer részévé, társadalmon kívülivé válik, ahonnan alig van kiút

 

 Zsuzsi szerint: Nekem PATRICIA DEEGAN hasonlata jut eszembe. Ő azt írja, hogy olyan pszichiátriai diagnózist kapni, mintha azt mondanák az embernek, hogy az élete egy lezárt könyv. Tehát nem az ember maga írja a saját történetét, hiszen a diagnózis minden későbbi életesélyét meghatározza. Viszont ennek kapcsán a jó hír az, hogy ezt nem mindenki fogadja el. A pszichiátriai betegségben érintett emberek emberi jogi mozgalma többek között azt hangsúlyozza, hogy lehetséges a felépülés és a teljes értékű élet a számukra is. Illetve a WHO egészség definíciója is azt mondja, hogy az egészség a komplex fizikai, mentális és társas jóllét állapota és nem azonosítható csupán a betegség hiányával.

 

Kép forrása: Andrew Mason 

 

Címkék: őrületkutatás

süti beállítások módosítása